Veszteségek feldolgozása (oldás vagy megoldás?)

Közismert tény, hogy egy dolog biztos életünkben, a változás. Ennek ellenére úgy tűnik, éppen erre nem vagyunk felkészülve. Megtanuljuk, hogyan szerezzünk meg számunkra fontos megélést biztosító dolgokat (kapcsolatokat), természetesnek vesszük a már meglévőket, de azt nem tanuljuk meg, hogy amikor „ideje van”, hogyan engedjük el őket.

Ha valamely számunkra fontos megélést biztosító kapcsolat megszakad, azt veszteségnek éljük meg. Veszteségeink egy természetes érzelmi reakciót, a gyász folyamatát indítják el. Fájdalmat okozó veszteségeink listája igen hosszú és változatos lehet (szülő, gyerek, pár, barát, állat, növény, tárgy, lakás, pénz, munka, munkahely, kitűzött cél, önkép, önazonosulás, ideológia stb.), de ami közös bennük, hogy mind – mind egy számunkra fontos érzelmi megélést (biztonság, bizalom, elfogadás, szeretet, tisztelet, elismerés stb.) biztosítottak, így a veszteség fájdalma valójában az érzelmi megélés megszakadásából, az általa keletkezett érzelmi hiányállapot létrejöttéből fakad.

Összetört álom

Veszteségeink feldolgozására a gyászfolyamat során kerülhet sor. A lélek az önvédelem által törekszik a veszteség okozta fájdalom enyhítésére, oldására. Az idő múlásával, bár többnyire csökkenhet a fájdalomtartalom, az érzelmi hiány megmarad.

A veszteségek feldolgozásának – az önvédelem által indított – ösztönös folyamatát Dr. Elisabeth Kübler-Ross az alábbiak szerint írta le: tagadás, düh, alkudozás, depresszió, elfogadás. Tapasztalatunk szerint, ennek a folyamatnak a végén az elfogadás helyett gyakran a beletörődés következik be.

Más vélemények szerint a gyász feldolgozásának folyamatához hozzátartozik az érzelmi elfogadás, az újrakötődés képessége, a megbocsátás és a hála érzése is.  (George Kohlrieser) Az érzelmi megéléseink skáláján ezek a lelki jellemzők magasabb érzelmi és tudati állapotban jönnek létre, mint a beletörődés.

Tapasztalhatjuk, hogy sokan évekkel, évtizedekkel később is ugyanúgy élik meg a veszteség fájdalmát, mintha tegnap történt volna, ami azt jelentheti, hogy nem következett be a veszteség tényleges elfogadása és elengedése, a gyászfolyamat megszakadt, valamiért elmaradt a megbocsátás és a hála.

Összetört álmok 2

Nézetünk szerint ahhoz, hogy a tényleges feldolgozás megtörténjen, nem elég az ösztönös folyamat, szükség van a tudatos feladat végzésre is.

Azon érzelmi veszteségeink, melyek a gyászfolyamat során nem kerülnek megoldásra, függelemként, azaz függelembe került érzelemként maradhatnak fenn.

A feldolgozás a mi nézőpontunkból azt jelenti, hogy egy tudatos folyamat során beazonosítjuk a veszteség által létrejött megélési megakadást, valamint az érzelmi megélés szükségérzetének okát, majd képessé válunk meglátni az értelmét ezen jelenségek kialakulásának. Ha veszteségünk feldolgozására irányuló szándékunk valós, és veszteség megélésünk értelmet nyer, eljuthatunk a veszteség elfogadásáig, majd a megbocsátáson át a háláig.

A veszteségek feldolgozása tudatos úton a BMR nézőpontjából az alábbiak szerint írható le:

  1. A veszteség által létrejött érzelmi hiány beazonosítása.

Az elválasztottság, az elhatárolódás, a kötödés megszakadásának következményeként valamilyen érzelmi „megéléscsomag” veszteségbe került. Elsőként azt érdemes megkeresni és tudatosítani, hogy milyen érzelmi megélést/megéléseket biztosított az elvesztett kapcsolat.

  1. A beazonosított érzelmi hiány okának feltárása.

A kapcsolat megszakadásának következtében létrejövő érzelmi hiány eredete a gyermekkorba nyúlhat vissza. Érdemes végiggondolni, hogy vajon ez az első ilyen érzelmi veszteség tartalom az életemben, vagy már korábban is volt hasonló.

  1. Az érzelmi hiány és a pótlására késztető szükségérzet eredetének, kialakulásának megértése, tudati elfogadása.

Tudatilag befogadóvá válok más nézőpontokra, adott esetben a veszteséget okozó nézőpontjának megértésére is. Megértem a megszakadt kapcsolat (biztonság, bizalom, elfogadás, szeretet, tisztelet, elismerés, stb.) létrejöttének és elvesztésének érlelődésemben betöltött helyét.

  1. A veszteség érzelmi elfogadása.

Képessé válok annak megértésére és érzelmi elfogadására, hogy nem én irányítom az univerzumot, a saját környezetemet, a benne élő lelkeket sem. Vannak történések, események, melyek akaratomtól függetlenül is megtörténnek.

Van, hogy a veszteséget hozó történet feldolgozása évekig is eltarthat, hisz a láthatatlan tartományban található okokat és értelmet esetleg csak évekkel később érthetjük meg. Ezért látható be élettapasztalattal, hogy nem kell mindent a jelenben megértenünk, van, amire csak a történések, a veszteségek megélése után évekkel később kapunk választ.

  1. A veszteség „okozójának” való megbocsátás.

Képessé válok a tudati és érzelmi elhatárolódás feloldására, a korábbi érzelmi, tudati azonosulásom elengedésére és feltételtámasztás nélkül beengedni a belső világomba azt, aki a veszteséget „okozta”.

Az ellenfél megölelése

Tapasztalataink szerint a megbocsátás érzelmi és tudati feltétele az érzelmi és tudati hátralépés, a nézőpontváltás, a rálátás képessége.

  1. Hála

Megjelenik a belső érzelmi és tudati egyensúly. A gond feloldódása miatt a gondolatok száma csökken, majd megszűnik. A veszteség megtörténte érlelődést segítő lépcsőfokká válik. A belső világ, a lelkünk számára ezért már szükségtelen a veszteségről való beszéd vagy elmélkedés.

Szélcsend a tavon 2

A veszteségek feldolgozásának tétje lehet az újrakötődési, új kapcsolat kialakítására való képesség megmaradása. Ha a gyászfolyamat megszakad, a feldolgozatlan veszteség következtében a kötődési képesség sérülhet, a veszteséget elszenvedő lélek érzelmi hiányállapotával egyedül érezheti magát, elszigetelődhet.

 

Amennyiben egy veszteség feldolgozás megtörténik, hosszútávú jelentősége lehet annak, hogy a gyászfolyamat OLDÁSsal, vagy MEGOLDÁSsal ér-e véget.

Az oldással végződő veszteség feldolgozás jellemzőjének látjuk, hogy bár az aktuális veszteség elfogadhatóvá válik, az érzelmi hiány megmarad, így az újrakötődési képesség alapja a függ-elem lesz. A lélek figyelme önmagára irányul, és tudattalanul is olyan kapcsolatokat, kötelékeket keres, melyek a feldolgozatlan, betöltetlen érzelmi hiány pótlását szolgálják.

A megoldással végződő veszteség feldolgozás után nem marad érzelmi hiány, így a lélek figyelme képes másokra, környezetére irányulni, és belső érzelmi többletéből eredő, önzetlenül adni képes szer-elemmel kapcsolódni.

Úgy tűnik, hogy akár a generációkon is átívelő, feldolgozatlan veszteségeink alapvetően befolyásolják kapcsolataink minőségét. Így egyik legfontosabb életfeladatunk lehet veszteségeink tudati és érzelmi feldolgozása, elengedése annak érdekében, hogy kapcsolódásaink alapja – a társ-ad-alomban való létezés kapcsolódási eleme – a “szer-elem” lehessen.

www.facebook.com/belsomegelesekrendszerekozossegi

www.facebook.com/lelkiallapotoktablazatakozossegi

a belső megélések you tube videói

elemalom@gmail.com

 

A honlapunkon szereplő információk, anyagok változatlan tartalommal és formában, a forrás megjelölése vagy arra történő hivatkozás mellett, szabadon felhasználhatók vagy terjeszthetők.

 

Ha tetszett, itt megoszthatod.Email this to someoneShare on Google+Share on FacebookTweet about this on TwitterPin on Pinterest