Veszteségek

Hisszük, hogy életünk úgy kezdődik, mint egy tündérmese, érzelmi többletállapotra, boldogságra vagyunk teremtve. Szerintünk ez minden ember veleszületett képessége, adottsága. Azonban a hosszabb-rövidebb ideig tartó érzelmi többletállapottal jellemezhető létbe váratlanul egy, majd több tilalom érkezik (külső tilalom, égedelem,  borzalom) – ezzel érzelmi áramoltatási veszteséget és függelmet okozva -, mely egyre tartósabb és mélyebb érzelmi hiányt kelt bennünk. Ettől kezdve életünk során a tevékenységeinkben – tudattalanul – azt keressük, hogyan tudnánk a keletkezett hiányt betölteni, hogyan tudnánk ismét a boldogság, az érzelmi többlet állapotába kerülni.

Véleményünk szerint, már fogantatásunktól kezdve, születésünkön keresztül veszteségeket élünk meg. Magzatként, a várandósság teljes ideje alatt fizikai és lelki összeköttetésben állunk édesanyánkkal. Minden fizikai és lelki megélés, mely édesanyánkat jellemzi, bennünk is tapasztalatként rögzül, s ez születésünktől kezdve saját tapasztalatainkkal bővül.

Vajon milyen érzelmi megélések, és hogyan maradhatnak függelemben egy-egy tilalom által történő veszteség megélést követően?

Bad_Parenting-e1305906199454

Kisgyermekként, az érzelmi többlet állapotában még képesek vagyunk a feltétel nélküli szeretetre, az elfogadásra, a segítségnyújtásra, örömmel végezni tevékenységeket, őszinte érdeklődéssel és bizalommal tekinteni a világba. Ez, a világra vonatkozó érzelmi nyitottság, kiszolgáltatottá tesz bennünket az ártalmakkal szemben, melyekhez – a tudati „éretlenségünk” miatt – értelmet még nem tudunk társítani. Ebben a kiszolgáltatott életszakaszban létünk és tudati fejlődésünk a körülöttünk élő tekintély személyektől, elsősorban szüleinktől, gondozóinktól függ. Egész életre szólóan meghatározó – függelemmé váló – veszteségeket élhetünk meg azáltal, hogy gondozóink saját hit- vagy éppen hiedelemrendszerük alapján – bár többnyire szándékosság nélkül – ártalmat okoznak nekünk. Veszteségeink minden esetben érzelmi tartalmúak, függetlenül attól, hogy a fizikai szintű megnyilvánulás tárgyhoz, élőlényhez, eseményhez, vagy esetleg ideológiához kapcsolódik.

Amikor egy kicsi gyermek hazavisz egy beteg, sérült állatot, az oltalom állapotát éli. Képesnek érzi magát, hogy segítséget nyújtson egy rászoruló élőlénynek, de ehhez szüksége van a szülei hasonló lelki indíttatására is Ha a szülei segítik a gyermeket abban, hogy a segítségnyújtásra való képességét megélje, ha értelmet tudnak adni az állat gondoskodás ellenére történő elmúlásának is, az oltalom állapot megélése megtörténik, nem lesz veszteség, nem alakul ki függelem. Más lehet a helyzet akkor, ha a szülők hit/hiedelemrendszerükre alapozva nem engedik a gyermek számára a segítségnyújtás megélését, netán leértékelik az érzelmi indíttatását, esetleg a személyét is. Ebben az esetben a gyermek vesztesége az oltalmazás, valamint az arra való képesség megélésének elmaradása. Vajon elképzelhető-e, hogy ez a gyermek kiszolgáltatott életszakaszából felnőve, felnőttként pl. önkéntes állatmentő, esetleg állatorvos lesz?

öregnéne-őzikéje-300x225

Veszteségeket azonban nem csak érzelmi többletállapotban élhetünk meg, hanem a már kialakult érzelmi hiány pótlására való törekvés folyamatában is. Előző példánknál maradva, a veszteség megerősítést nyerhet és fokozódhat, ha az oltalom állapotának megélésében megakadályozott gyermek a későbbiekben eltökélt szándéka ellenére sem nyer felvételt az állatorvosi képzésbe, vagy esetleg el sem jut a felvétel lehetőségéig, mert a számára fontos tekintély személyek „lebeszélik” róla.

Vajon hány hasonló veszteséget élünk meg gyermekkorban, melyekre már nem is emlékszünk? És később? Óvodás- és iskoláskorban, továbbtanulásnál, pályaválasztásnál, párkapcsolatban, esetleg az „életközépi válság”, a második „miért korszak” idején?

 

Úgy tűnik, hogy a meg nem oldott – akár generációkon is átívelő – konfliktusok, veszteségek formájában feladatként térnek vissza. Életünk során minden veszteség megélés azt jelzi számunkra, hogy a korábban megélt, azonos érzettartalmú veszteségek feldolgozása, megoldása elmaradt. Minden újabb veszteség megjelenése életünkben, egy újabb lehetőség arra, hogy az adott veszteség megélése kapcsán megjelenő érzelmi hiány megoldásra kerüljön.

 

www.facebook.com/belsomegelesekrendszerekozossegi

www.facebook.com/lelkiallapotoktablazatakozossegi

a belső megélések you tube videói

elemalom@gmail.com

 

A honlapunkon szereplő információk, anyagok változatlan tartalommal és formában, a forrás megjelölése vagy arra történő hivatkozás mellett, szabadon felhasználhatók vagy terjeszthetők.

Ha tetszett, itt megoszthatod.Email this to someoneShare on Google+Share on FacebookTweet about this on TwitterPin on Pinterest